...Szintén április 30-án lép színpadra JAMAALADEEN TACUMA „COLTRANE CONFIGURATIONS” nevű formációjával. A basszusgitárost a MEDIAWAVE közönsége 2005-ben ismerhetett meg, mikor James Blood Ulmer klasszikus triójának tagjaként adták a fesztivál zárókoncertjét, és a nem kevésbé híres dobos, Calvin Weston társaságában részt vett a Grencsó István vezette Underground Jazz Zenei Műhely munkájában is.
Tacuma stílusteremtő és újító személyiség, aki a zenei színen való felbukkanása óta feszegette annak határait, hogy mit és hogyan kellene játszania egy basszusgitárosnak. Gyakorlatilag újra értelmezte hangszerének művészi potenciálját. Ornette Coleman-nel való együttműködése tette igazán ismertté a jazzvilágban, stílusokon átívelő karrierjét azonban ennél tágabb zenei világ jellemzi. Jelen formációjával John Coltrane munkásságának állít emléket. A zenekart olyan nevek erősítik, mint a fiatal angol szaxofonos TONY KOFI, aki egyedüli európai zenészként csatlakozhatott néhány éve a World Saxophone Quartet világhírű tagjaihoz. 2008-ban, Angliában az év jazz zenészének választotta a BBC....KREDIT
jasMovie Coltrane Configurations Live Mediawave-ep-1- from soundCHECK
jasMovie Coltrane Configurations Live Mediawave-ep-2- from soundCHECK
jasMovie Coltrane Configurations Live Mediawave-ep-3- from soundCHECK
Jamaaladeen Tacuma Coltrane Configurations MEDIAWAVE FESZTIVÁL' 2009
Végső Zoltán
Coltrane szelleme
Majdnem nem hozott különleges koncertet Jamaaladeen Tacuma kvartettjének fellépése a Mediawave Fesztiválon. Persze, az ember nem a különlegességük miatt vadászik koncertekre, de azért mégis; ha John Coltrane zenéjét játssza egy funk-basszusgitáros olyan stílusban, amilyen Coltrane idejében még nem is létezett, van miért izgatottan dörzsölni izzadó tenyerünket. Ehhez képest Tacumáról kiderült, hogy semmiféle átértelmezéssel nem hozakodik elő, pontosan ugyanabban a szellemben muzsikál, ahogy tette azt Coltrane, és a mai stílus kavalkádban ez valóban különleges. Legszívesebben azt mondanám, hogy a Coltrane-örökség legautentikusabb hordozója Jamaaladeen Tacuma, csak tudom, hogy sokan szívrohamot kapnának, hiszen ma Coltrane-re hivatkozni azt jelenti, hogy szentté avatjuk magunkat - ez pedig maradjon meg azoknak, akik tényleg szárnyacskákkal a hátukon képzelik el magukat.
Tacuma személyiségében szerénysége a legmegkapóbb, pedig volna miért állát peckesen tartani. Már 19 évesen Ornette Coleman oldalán pengette a húrokat, később Coleman egyik legjelentősebb követője, James Blood Ulmer zenekarába igazolt (négy éve vele járt a Mediawave-en) és időközben játszott az új befogadására nyitott dzsessz legtöbb képviselőjével, de pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy ők játszottak vele. Lassan négy éve lépett fel Budapesten David Murray World Saxophone Quartetjével (WSQ), legutóbb pedig ősszel Wolfgang Puschniggal a Mol Jazz Fesztiválon. Tacuma, bár megtehetné, sok nagynevű kollegájával ellentétben nem akar szólóhangszert varázsolni basszusgitárjából. Van egy általa használt stabil hangzás (DiPinto basszusgitáron játszik), a zenekaraiban erről és mozgékony, variábilis stílusáról könnyen felismerhető. Az elektronika az ő értelmezésében nem kapja meg azt a felhangot, amellyel a klasszikus akusztikus dzsessz hívei emlegetni szokták a műfaj hatvanas évek utáni legtöbb szerzeményét. Most élőben is kiderült, hogyan kell elvonatkoztatni a dzsessz kézzelfogható eszközeitől.
A koncert elején átnyújtották Tacumának a Mediawave szokásos, „Párhuzamos Kultúráért" díját. Ennél snasszabb ceremónia kevés létezik, de a basszusgitáros szerencsére van annyira intelligens, hogy nem adta vissza a minden indoklás nélkül kezébe nyomott, így fajsúlyát vesztett - egyébként gyönyörű műtárgy - díjat. Ráadásul John Coltrane nem a párhuzamos kultúra képviselője, hanem a XX. századból ránk maradt egyetlen élő zenei hagyaték univerzális szimbóluma, ahogyan Tacumától is távol áll a fősodorból akár csak egy pillanatra is kilépni. Talán az elképesztő zenészi kvalitások zavarják meg ilyenkor a párhuzamos kultúráról regélőket, de az biztos, hogy a Coltrane Configurations című projekt mindenkire spirituális hatást gyakorol, a hosszú darabok alól nem vonhatjuk ki magunkat. Nyitásképpen az India húszperces örvénylő zenefolyamát játszotta a kvartett, majd az Impressions funkyba oltott és hatalmas szopránszaxofon-szólóval fűszerezett átdolgozása következett. A szaxofonos Tony Kofit a WSQ-ből halászta Tacuma, mikor Kofi helyettesítőként játszott egy turnén. Profilja a kis álszakállal Eric Dolphyra emlékeztet, játékával pedig mágikusan idézi meg Coltrane-t, annak ellenére, hogy közös hangszerük csak a szopránszaxofon; Coltrane alton csak a kezdetekkor játszott, amivel felvételt nem is készített és már a hadseregben átszokott a tenorra. Coltrane-t egyébként abból a városból hívták be a seregbe, ahová élete korai szakasza kötődik. Tacuma itt, azaz Philadelphiában született, indíttatásaiban talán ez is szerepet játszik, de ahogy a számok között mondta, Coltrane sajátos, mással össze nem téveszthető nyelve megkerülhetetlen a dzsesszmuzsiksok számára. Ezzel a vendégbillentyűs Yoichi Uzeki is így van (a szintén philadelphiai Orrin Evanst helyettesítette), csak neki a szó szoros értelmében akadályt jelent Coltrane, és valamiféle fura agresszivitással vonyíttatja bele szintetizátorának éles, kellemetlen hangszíneit az emelkedett muzsikába.
A koncert mélypontja Uzekinek az Afro Blue‑t bevezető billentyűs, zongorahúrt ütögetős szólója volt, amelyben kiderült, hogy fogalma sincs arról, miért hozta létre Tacuma ezt a zenekart. *
A koncert mélypontja Uzekinek az Afro Blue‑t bevezető billentyűs, zongorahúrt ütögetős szólója volt, amelyben kiderült, hogy fogalma sincs arról, miért hozta létre Tacuma ezt a zenekart. *
És ezekbe a szándékokba még bele is fért volna Uzeki, hiszen a coltrane‑i formától, hangszerektől elszakadva egy relatív új stílus képviselőjeként is hozott nekünk abból az életérzésből és gondolatvilágból, amely nemcsak a dzsessztörténelmet határozza meg, hanem a szabadságjogok melletti kiálláson keresztül a XX. századról is sokat elmesél. Ráadásképpen a hatvanas években, a templomban meggyilkolt négy fekete kislány emlékére íródott himnikus Alabamát játszották, amit a hely szelleme - ahogy az a győri zsinagógában lenni szokott - gyönyörűen egészített ki.
(Jamaaladeen Tacuma's Coltrane Configurations - Mediawave Fesztivál, Győr, április 30.)
http://www.es.hu/
*(Meghallgatod a témát Más felfogásban? New Blood-Jason Ricci: Harmonica
Afro Blue 9.33 MB)
Bejegyzések
